Miért jött létre az oldal?
Elegünk lett. Komolyan. Hány “Ezt Neked is látnod kell!!!” és “Elképesztő, amit találtak...” cím után bírja még az ember agya, hogy ne roppanjon meg egy halk facepalm kíséretében? Mi sem bírtuk tovább. Ez az oldal azért született, hogy jó hangosan röhögve (vagy sírva?) mutassunk rá arra, milyen eszközökkel próbálják a híroldalak a kattintásunkat kicsikarni. Persze nem csak a full kamu oldalakra gondolunk – hanem azokra is, melyek hitelesek, csak már ők is ráálltak a „sokkold az olvasót, jöjjön a kattintás” vonatra. Ez a weboldal tehát a hírek világának mémgyűjteménye. Nem az igazságtartalmat kritizáljuk (azt mindenki döntse el maga), hanem annak előadását, a klikkvadász burkolás művészetét. És mi kicsomagoljuk. Na nem szaloncukorként.
Mely híroldalak kerülnek be az oldalunkra?
Röviden? Akik túlzásba viszik. Hosszabban? Mindenki, aki:
• a címben és a bevezetőben három pontot használ... feleslegesen...
• indokolatlan túlzásokkal dobálózik, mint egy izgatott gyerek a születésnapján (pl. "brutális", "leesett az állunk", "akkora a baj...")
• és úgy fogalmazza meg a címet és a bevezetőt, hogy legjobb esetben is csak valami jelentéktelen dolog lesz a lényeg a cikkben, avagy klikkelésre ösztönöz.
A klasszikus kamuoldalaktól kezdve a hiteles híroldalakig mindenki kaphat tőlünk egy kis szeretetteljes fricskát, ha túl mélyre nyúl a figyelemkeltő trükkök eszköztárában. És hogy ne legyen félreértés: mi csak tükröt tartunk – torzítva, mint egy vidámparki tükörlabirintusban.
Mi alapján történik az oldal pontozása?
Nálunk nem hasraütésre megy a dolog. Van egy saját kis clickbait-detektorunk, ami szinte hallja, ha egy cím túl hangosan kiabál. Az algoritmus pontozza:
• a szóhasználatot (pl. „döbbenetes”, „szívfacsaró”, „sokkoló”),
• a titkolózást (pl. „Nem fogod elhinni”, „mi történt vele”...),
• az idő múlásával az adott hír továbbra is frissként való bemutatását: ("Ebben a percben közölték a hírt!") - Így legalább még évek múlva is simán megosszák mindenhol.
• a mondatszerkezeteket, amelyek úgy épülnek fel, mint egy félbehagyott reality műsor része.
A három pont (...), a felesleges felkiáltójel (!), de még az emoji sem ússza meg szárazon. Minden kis stílusmankó, ami az olvasó figyelméért kuncsorog, pontot kap – aztán jöhet a trollkomment, a mém, vagy épp egy jó kis ellentúlzás, amit mi írtunk volna. (Spoiler: sokkal jobban hangzik. Vagy legalábbis röhejesebben.)
Fontos megjegyzés az algoritmus működéséről
Weboldalunk működésének alapja egy nyelvészeti és stilisztikai elvek mentén felépített algoritmus, amely a hírek megfogalmazásából következtet azok kattintásvadász jellegére. Noha a rendszer fejlett és folyamatosan finomhangoljuk, tökéletes pontosságot – különösen alacsony ponttal rendelkező, árnyaltabb megfogalmazású cikkek esetén – nem garantálhat. Előfordulhat tehát, hogy egy-egy visszafogottabb, mégis besorolt cikk csupán stilisztikai jegyek alapján kap figyelmet, miközben tartalmilag nem tekinthető problémásnak. Ugyanakkor minél magasabb pontszámmal rendelkezik egy írás, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy a besorolás megalapozott: ilyen esetekben az algoritmus megbízhatósága jóval 90% feletti. A célunk nem az ítélkezés, hanem a kritikai szemlélet ösztönzése – és persze az, hogy közben még jót is nevessünk ezeken.
Mi a helyzet a gyász- és tragikus hírekkel?
Oldalunk alapelve a információközlés hangnemének és eltúlzásainak kritikája – nem a valódi szomorú eseményeké. Ugyanakkor nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy az utóbbi időben a komor és fájdalmas hírekről szóló hírek is egyre inkább futószalagon jelennek meg a médiában. A dömping, az előadás és az érzelmi ráhatás sokszor túlhalad a valós információs értéken – és ezzel együtt a valódiságon is.
Éppen ezért még a valós tragédiák esetében is előfordulhat, hogy megjelennek nálunk – nem a események miatt, hanem azok sajtóbeli bemutatásának stílusa miatt. A szándék ilyenkor nem a gúny, hanem annak jelzése, hogy hogyan silányulhat még a legkomolyabb téma is szenzációhajhász tartalommá, ha a cél csupán a kattintásmennyiség felpörgetése.
Mi a helyzet a közszereplőkkel, különösen a politikusokkal, ha már a gyakran előforduló személyeket is gyűjti az oldal?
Nézzük a tényszerűséget: a közéleti szereplő nyilvános személy, és ha tetszik, ha nem, a nevét nem lehet úgy kihagyni, mint egy rosszul sikerült bulvárcímet. A média tele van velük, akár a valóban fontos események, akár az „ez most tényleg cikk lett?” kategória miatt. Ezért az oldalunk nem vadászik minden névre, aki kicsit is ismert. Csak akkor kap figyelmet egy-egy ismert név, ha a tartalom egyébként is eltúlzott – mondjuk mert 3 szóban már hatszor szerepel az „elképesztő” és ötször a „meg fogsz döbbenni”. És igen, esetenként ismeretlen emberek is bekerülnek a gyűjteménybe. Mert valljuk be: ha egy totál ismeretlen név köré elkezdenek kitalált valóságot gyártani, majd ezek után folyamatosan lefut a hírcsatornákon, akkor az internetező sem lesz tőle felvilágosultabb – max. még egy kicsit cinikusabb.
Záró gondolat (avagy: miért szeretjük ezt csinálni?)
Mi vagyunk a netes hírek udvari bolondjai. Mutatjuk, hogy mi nevetséges, miközben nevetünk – rajtuk is, magunkon is, az egész helyzeten is. Ha egy pillanatra is elgondolkozol azon, hogy egy cikk vajon érdekes, vagy csak rád akar mászni, már megérte. Az oldalunk nem szentírás. De ha nevetés közben egy kicsit okosabbá tesz, akkor megtaláltuk az egyensúlyt. És ha nem? Hát... ez lesz az egyik leghülyébb oldal, amit mégis megnéztél...
Köszönjük, hogy velünk trollkodsz!😈